Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2115)

Milyen jó lenne rábízni arra éppen

vállalkozókra, hogy vezessék a nagyközösség

életmenetét, jövő felé irányulását,

akik e szakmát kitanulják, erre készülnek fel.

Hogy legyen értelme az oktatási rendszernek,

ne mérnökök akarják átépíteni tervük

szerint a társadalmat, ne orvosok gyógyítsák

vélt betegségből sokkterápiás kezeléssel.

Ne cipész akarjon mindenki lábára cipőt,

csizmát húzatni fel, amikor szandált kellene,

ne hentes és ne gabonatermelő ajánlja

kizárólagosan termékét közös étrendnek.

Ne ez vagy az a vallás próbáljon általános

lelki recepttel a mennybe juttatni bennünket,

ne öreg nyomja háttérbe a fiatalokat,

ne ifjú titán nevesse ki az időseket.

Mert ahogy természetesség szépen megmutatja,

miként alakul jól családi élet menete,

és a helyi világot is helyi bölcsesség és

tapasztalat, erőforrás teszi sikeressé,

nemzeti kiterjedésnek is megvan a maga

esze, érdeke, mozgástörvénye, tanulható

eljárásai, ajánlatos intézkedések,

hogy szervesen illeszkedjen világ folyásába.

S mivel ez nemcsak az évszakok váltakozását,

idő- s széljárás változatosságát jelenti,

hanem környező népek szándékát, törekvését,

történelmi léptékű látásmód is kell hozzá.

Meg aztán az elsajátított meggyőződés jó

képviseletének képessége, ilyen téren

népszerűsíteni az ajánlatosat itthon

és külföldön, a sok többi állam tengerében.

Figyelembe véve, hogy szinte a flóra és a

fauna területeket behálózó módján

– ahol életképessége meghonosodhatott –

a gazdasági élet már megszervezte magát.

De mivel elszabadulni látszik emberségtől,

túl kell járni minden gépies törekvés eszén,

a földrajz mellett az életrajzot felhasználni

magunk és mások boldogulása keretében.