Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2117)

A víz csak akkor csordul ki az edény tetején,
ha már megtöltötte azt, legyen bármilyen kicsi
vagy nagy, s akkor is így van, ha labirintus-szerűen
halad feltöltés, kerülőutakat bejárva.
Vagy ha az edény tele van ruhákkal mosáskor,
a víz csak a végén bukkan elő, takarja a
mosandó beáztatás során, de azért csak-csak
kifolyik aztán, átbukva a lavór peremén.
És ugyanennek az ellenkezőjénél, mikor
ki kell üríteni valahonnan a cseppfolyós
állagú tartalmat, sokkal tovább tart, ha tele
nedvszívóval a tartály, szárításnak is mondjuk.
Ilyenhez hasonlónak látszik ma nemzetközi
törekvési irány és szándék, kivéreztetés
folyik és erőgyűjtés–túltöltés, kimerüljön
támadó, vagy támadott, reményli mindkét oldal.
Ez azonban egészében értelmetlen játék,
mert mindenki vesztébe rohan, hogy legyen nyerő
a végén, – amit megakadályoz atombombák
léte egyébként, – egyoldalúvá teszi magát.
Elferdíti az életet, hogy mindent fegyverek
gyártására rendeznek át, alárendelik az
egész világot örök ellenségeskedésnek,
mindenfelől a pusztításra forduljon erő.
A végső cél ugyan a győzelem, de előtte
mozgósítani kell a hadrafoghatókat, és
ez nemcsak emberi életek feláldozását
jelenti, hanem javak átcsoportosítását.
Lassan mindenki a hadiellátást szolgálja,
a hátország átáll hadigazdálkodásra, még
a háztartásokban otthon is, „tépést csináltak”
a két világháborúban, sebeket kötözni.
És az ellenoldal ugyanezt műveli, hiszen
ezért lett ellenségnek kikiáltva, hogy mi csak
visszaüssünk védekezve, s azért kell fokozni
erőfeszítésünket, ne ő legyen erősebb.
Megnyomorítjuk a lelkünket is a sok halott
és sebesült mellé, de békéért csak kevesen
kiáltanak, ám ha túlcsordul a fájdalom és
kiürül a hit, az a világvégét jelenti.
Ajánlás:
Vacogó, rettegő társam ebben az ingatag,
forrót és jegeset váltakozva ránk bocsájtó
világban, igyekezz és tudj eligazodni, és
amit lehet tenni végső romlás ellen, tedd meg.
Ne dugd homokba fejed és ne higgy szirénhangnak,
hiába hunyod be a szemed, borzalmak látványa
lelkedben megmarad, inkább nézz szembe velük, mert
csak így állthatjuk meg a ma már nyílt nyomulást.




















