Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2128)

A nemtudás elismerése megszabadíthat
a tévedéstől, ellentekintélynek kell hatni,
vagy józan belátásnak, hogy tisztábban láthasd
a múltat, mi aztán a jelenben kamatozik.
Szülői, nagyszülői elbeszélés felülír
iskolai tananyagot, nemcsak mert nem papír-
ízű, hanem a személyes átélés ténye és
hogy neked szól, rád méretezve adják elő.
Bekapcsolódnak vendégek az előadásba,
valamilyen társas összejövetel társai,
megerősítve addig hallottakat, más szemszög jut
megvitatásra, a hitelesség kétségtelen.
De még épp a helyi pap is adott eltérő, új
eszméket útravalóul, mint addig kapottak,
sőt a kortársak is összedönthették világod,
rámutatva tényekre, melyekről még nem tudtál.
És amikor már eljuthattál nagy könyvtárakba,
ahol régi könyveket is olvashattál, napi-,
vagy hetilapot, folyóiratot évszázaddal
korábbról is, kinyílt a világ saját ajtaja.
Melyet addig csukva tartott a régi hatalmi
cenzúra, de mi arra még mindig hatott, hogy ne
kerüljön be minden új felfedezés adata
a történelemkönyvekbe, miből te tanultál.
Meg minden egyéb terület, fontosságok sora
tele volt újdonász állításokkal, mellőzve
évezredes tapasztalatot, elavultnak és
károsnak mondva a ráfordított figyelmes időt.
Legelőbb talán a német és orosz katonák
viselkedésének nagy különbsége tért el az
addig hallott, látott beállítástól, háborús
filmekben csak utóbbiak győzelmét mutatták.
Aztán az átkosnak mondott előző rendszerről
jöttek szép képek, történések, jelenbeliek
értéktelen valóságához viszonyítva, hogy
kezdett kinyílni szemünk saját kritikára.
És ahhoz még magasabb szintre kellett lépni a
tudás terén, hogy a tiszteletteljesnek tartott
régi eseményeket megbírálhassuk, francia
és más forradalmak kegyetlenségeit éppen.
De ekkor már képesnek kellett lenni a finom
megkülönböztetésre, abban megállapodva, hogy
a szabadságharcok igazságosak voltak
idegen és külső elnyomó hatalmak ellen.
Azoknak jellegzetessége, ami ellen fel
kellett lázadni, nemcsak az anyagi javakat
korlátozta, végzett életnyomorítást, hanem
eszményeinktől is megfosztott, lefokozással.
Így területi nagyság mellett oda lett volna
a szellemi is, ha nincs a belső ellenállás,
a csakazértis, ami egyébként természetes
eljárásmód volt, ragaszkodva értékeinkhez.
És ekkor jöttek a szükségszerű visszanézés
lépései, de nemcsak időben, események
jellegének vizsgálatában, hősiességünk
példaállításával, új emlékművekkel, de
anyaföld megtartó erejének feltárása
segítségével, itteni ősi állapotok
felidézésével, őshonosság tulajdona
tudatával, messze már ránk erőltetettektől.
Annak hamissága végre napvilágra került,
a termékeny föld, vízgazdagság, erdősítettség
és egyéb földrajzi előnyök mellé jogosan
felzárkózott a tudás- és jellembeli érték.
Hogy már a mesék világától kezdve, azaz a
történelmi idők előttről idesugárzik
boldogulási képesség jósága, szépsége,
igen hosszú időpillanattá téve magát.
Midőn belátottak mintegy tájként, terepasztal
részletességgel mosolyognak ránk és játszhatunk
velük, újra alkalmazhatjuk, amik hasznosak,
minden emlék mögött élő embereket látunk.
És érezzük, ismerjük világukat, mert nyelvünk
megőrizte annak minden lényegét, mi akkor
minden részletben megnyilvánult, nagy tanulság
az, hogy soha semmiről nem szabad lemondani.
Elegendő leltározásra lélek ereje,
gondolkozás szellemi tere, miből valóság
cselekvéssel feltámasztható, ha szükség van rá,
és nemtudás belátása igazságra vezet.




















