Darai Lajos: Naplóbölcsességeim (2129)

Hogy a kerti földben mennyi mag van, gyomoké, azt
csak tavasszal és nyáron tudjuk meg, amikor
kinőnek, eső után tombolnak, elborítják
zölddel a megkapált talajt, elszomorítanak.
Persze, fellépünk ellene, kihúzzuk, kapával
kinyessük a földből és szétterülve elfonnyad
legtöbbje hamar, így legyőzzük támadásukat.
Baj akkor van, ha elhanyagoljuk a dolgot és
uralkodóvá válnak kultúrnövények fölött,
dudvatenger lesz az ápolatlan kert, de még a
szántóföld jellemzője is, nagy életerővel.
Ha ezt bemutatás szándékkal tesszük, igen szép
növények válnak belőlük, magasra nőve és
virágzatukkal gyönyörködtetve, láttam már ily
csodás szépségeket az egyik arborétumban.
És még nincs vége a dicséretnek, még nem térünk
át az emberi hasonlatosságra gyomnövény
vonatkozásban, mert gyógynövényként további jó
tulajdonságokat hordoz gyökerük, levelük.
Teaként isszuk, krémként magunkra kenjük, és a
hatás nem olyan, mint a patikai gyógyszeré,
mert nincs mellékhatás, ha megfelelő adagokban
fogyasztjuk, a mérgező fajokat elkerüljük.
Itt már belép az ember, mert a tapasztalatot
velük kapcsolatban valamikor össze kellett
gyűjteni, s ami még lényegesebb, átélni és
megszerezni, ez pedig nem lehetett véletlen.
Két irányból sem, azaz a legkorábbi ősi
időkből indult, mikor mindenfélét meg kellett
kóstolni, kiszűrve károst, begyűjtve a hasznost,
micsoda megfigyelőképesség támadt akkor.
És tehát nemcsak a természet lágy ölén élő
ember, hanem a többiek javára tevékeny
szereplő, mondjuk a pap volt, ki összegyűjtötte
könyvbe mindezt, elsőnek éppen szülőfalumban
másfél évszázada, ma ezrével látunk ilyet.
Az adódó párhuzam, hogy gyomemberek vannak,
s mit kell velük kezdeni, viszont még mindig kényes
téma, erkölcsi helyett emberjogi kérdés lett,
meddig élősködhetnek, egyelőre nem tudjuk.
Ajánlás:
Minden elvárásnak megfelelni akaró és
jószándékú hittársam, ne háborodj fel most e
sorokon, hogy gyomnövényekhez hasonlítgatom
bizonyos embertársainkat, mert van megoldás.
Nem gyomtermészettel születtek ők, hanem gyommá
váltak, azzá tette őket a világ nem termő
része, vagy a rejtett elősködők, akikről kerti
vonatkozásból nem esett szó, de tudunk róluk
és védekezünk ellenük vegyszer permetezés
segítségével, de ugyanezt a társadalom
esetében már tényleg lehetetlen gondolni,
minden bajunkra másként kell válaszolni tehát.
Megelőzéssel, senkiben nincsenek eleve
gyommagvak, mint a kerti talajban, annál inkább
jóravaló hajlamok, azokat kell táplálni,
kibontakoztatni, megtenni mindent érettük.
És főként a közösséget életben tartani
ebben a vonatkozásban, azaz nyilvánosan
kezelve bajainkat és a sikeres gyógyírt
rájuk, hogy terjedjen a jó, ha rossz kéretlen jött.




















