Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 215.

215.
Oly jó lenne a múltat úgy látni, ahogy volt,
félrevezető történetek nélkül,
az akkor élők szellemében megérteni
a sorsot befolyásoló szándékot.
Szemlélni az aprólékos munka gyümölcsét,
mit teljes szívéből végzett a mester,
aki pontosan tudta, mit jelképez vele,
milyen magasságokba emeli fel.
Megélni az emberek közötti jó viszonyt,
a többieknek örülés figyelmét,
a közösen élés határtalan erejét,
a veszélyekkel való megbékélést.
Járni-kelni az érintetlen természetben,
erdők sűrűjében, lápok zugában,
vidám vadakra vadászni igen ügyesen,
puszta kézzel elkapni úszó halat.
Helyette inkább vélünk középkori nyomort,
urak s katonák túlkapásait,
éhségtől, betegségtől tizedelt emberek,
akiknek a halál megváltást jelent.
Mindezt az új világ érdekében szenvedjük,
tudatlanságunk éltet hazugságot,
mert ha elfogadjuk régmúlt valótlanságát,
nem érhetjük el jelen igazságát.
Comments