Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 216.

 216.

Nem játékosan kell tanulni,

hanem észrevétlenül, kedvvel

tenni ugyanazt, előbb rosszul,

majd jól, mit apánk, anyánk mutat.

Azzal az izgalommal, hogy ők

megengedik nekünk csinálni,

amit ők oly csudamód tudnak,

s hogy máris megdicsérnek érte.

Elsősorban a szülő minta,

rajta csüng a gyermek figyelme,

őt követi akaratlanul,

és sohasem csalódhat benne.

Felnőve ugyanerre jutunk,

figyelve saját porontyunkat,

mennyire gyorsan, értelmesen

sajátít el készséget, tudást.

Mennyire bízhatunk hitében

a dolgok működése iránt,

hogy figyelme aprólékosan

keresve összefüggést, segít

nekünk is megtalálni létünk

kis és nagy értékeit, együtt

adjuk élni valók családját,

istenhez emelt folyamatban.