Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 234.

 234.

Kis körökből nagy körök és még így tovább,

egészekké egyesülő kerek szintek,

s akármelyiket figyelem, csodás világ,

elég, ha a saját testemre tekintek.

Nézem a kezem, bőröm, körmöm: más sejtek

alkotják működő alkotmány alapján,

vagy kezet mosok, bőrömre krémet kenek,

s bár megtörténik véletlen néhanapján,

hogy akarattal kezem, bőröm megvágom,

nem kaphat nálam teret erre kísértés,

s összedolgozunk, mikor körmömet vágom,

csak kívülről érheti hívatlan sértés.

Arcom berendezése tekint vissza rám

naponta többször a tükörből, és látom

magam, de tudom, hogy ez a testem csupán,

aki lát, az vagyok a tükörben, álom,

vagy valami hasonló, mindenképpen jel

számomra, hogy milyen vagyok én testileg,

s aki ismer, ilyenként tömegben meglel,

de lényegünket előadni lelkileg

lehet, ám sosem teljesen, mert alkatunk

sokkal bonyolultabb, nem láthatunk bele

részletekbe, felszíni körökre vagyunk

utalva, s testünk egészségekkel tele.