Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 235.

235.
A vágyott eredmény nem jön oly könnyen, mint látszik,
hogy csak el kell fogadni, hogy mindent az irányít,
aki a mindenséget létrehozta, fenntartja,
s cserébe nekünk a megvilágosodást adja.
Mintha egyszerűen elég lenne azt figyelni,
miként tudjuk itt lenn a megfelelést meglelni
ég és föld között, égen a magasságost értve,
földön a szenvedő embert, démonoktól félve:
pedig azok csak belső figyelmeztetéseink,
az ilyen állapot valami meglétére int
bennünk, amit harmóniának lehet nevezni,
ha hagyjuk áramát valónkon átevezni.
És az ebben nagyon hívők még azt is állítják,
hogy jobb, ha ez uralja el elménk üres síkját,
mert magától értetődőként mutat sorsunkra,
bizonyosságot teremtve, nyugtató sokunkra.
Ám megismerési munka nem kerülhető el,
lépésről-lépésre jutunk igazsághoz közel,
de az nem a világ egészére vonatkozik,
hanem a lényegére, s régóta hagyatkozik
ilyen alapra az ember, nem vágyik semmire
az okos, mit nem tapasztalat terít elibe,
kipróbált gondolat kell, nem álomból szőtt élmény,
idők végtelenéből boldog végest kimérvén.
Comments