Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 238.

 238.

Ha az írás szóból jön az irány szó és

fogalom, mutatja, hogy valami fölény

teremtette felülkerekedés állhat

az irányítók rendelkezésére még

azután is, hogy fegyveres harcban győztek,

vagy gazdasági nyereséggel taroltak.

Belebújik azok helyzetébe, akik

hallgatni lesznek kénytelenek rá, mert úgy

állapítja meg egyéni hitüket és

közös érdeküket, ami a felsőbbet

szolgálja, bár észrevétlen ügyes

módon, akaratukkal megegyezően.

Irály szavunk az átmenet az irányhoz,

ami két irányban magyarázza a rég’

nagybetűssé vált Írást, a tartalmakat,

hogy szentté és sérthetetlenné válhattak.

Még akkor is, amikor már embernek nem

tetsző dolgokat mondtak, történeteket

papoltak, mert szertartást is szerkesztettek

mellé, elhagyva belőle a lényeget.

Hátrafelé tagadva, előre reményt

adva, amint ma is megy ez legmodernebb

eszközökkel, mit az átlag csak követni

tud, feledve: az egészet ő tartja fenn.