Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 243.

 243.

Amitől elképedsz, csak az elképesztő,

de kevés valódi kép ilyen ijesztő,

inkább különös helyzetre vonatkozik,

melynek képsora lelkünkben vonatozik.

Ami gyorsan megy, manapság száguld, repeszt,

de közben semmi mást, csak levegőt repeszt,

azaz nemcsak költői kép szélsőséges,

a köznyelv is kedveli a szélsőséget,

meg a felesleg elhagyást, tömörítést,

arra biztatva ma már a gyönyör ítészt,

hogy fennköltnek tekintse a közönségest,

durvát, hozzászoktatva a közönséget.

Ne ügyeljen a lelkére nőtt hályogra,

a legjobb járni bódultan támolyogva,

megdöbbent tekinteteken körbe csúszva,

kulturált felületeken törve-zúzva.

De a józan ész még mindig azt mutatja,

jobb lesz az összkép, ha megszokás kutatja

a szépet érzékeink kavalkádjában,

s nem túl forró vagy hideg vizek kádjában.

Ha mit megkívánunk és mindig elvesszük,

végül már kívánásunkat is elvesztjük,

jobb beleragadni a vak nyugalomba,

mint trágyának keveredni dús alomba.