Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 245.

245.
Gondolati huzalokkal sűrűn szőttes
életünk évekkel méri a legnagyobb
időt, egységnek tekintve a Nap ismét
ugyanott előfordulását az égen.
Keltekor s nyugtakor lehet megfigyelni
ezt, többi csillaghoz viszonyítottan is,
s ma igen izgalmas nekünk, hogy juthatott
eszükbe őseinknek ezzel törődni.
Lehet, hogy érdeklődőbbek voltak nálunk?
Vagy a sorsuk múlott időmúlást tudni?
Mindkettő igaz, mert őket lekötötte
a világ, és mindkét értelemben véve.
Ma nekünk a villanyvilágítás mellett
oly mindegy, merre jár a Nap az égen,
ezért a karácsonyi év vége fontos
jelentésével se nagyon kell törődnünk.
De ha nem lenne önálló fényforrásunk,
csak-csak izgulnánk az egyre rövidülő
nappalok miatt, hogy mikor lesz már vége,
és kezd hosszabbodni fényesebb nappal.
És a régiek még azt is ünnepelték
évkezdetkor, hogy jön majd kikelet és lesz
termés földeken, édes gyümölcs fákon,
s minden megy ugyanúgy tovább megújultan.
Comments