Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 249.

 249.

Nem is gyökereket keresnek ma sokan,

hanem inkább nektárt virágos mezőben,

átszállnak a történelmi tájak fölött,

s csak rikító színűeket vesznek észre.

Virágzónak látszik a hatalmi mámor,

lehet érte, miatta bármi áldozat,

pompázatos a gyilkos fegyverek hada,

temetetlen holttestek a csatatéren.

És a vezetőség legyen égi küldött,

felszentelt a csillagvilág erejével,

a jelképeknek is ezt kell szolgálniuk,

harcra mozgósítsa alárendeltjeit.

De a csillagok, bolygók beavatkoznak,

s vannak, akik megmondják, miképpen lehet

értelmezni pályájukat, hatásukat

ránk, születésünktől kezdve halálunkig.

Vannak aztán a szertartások, fényözön

barátjaként beállítva illetékest,

minek elősegítése tűzzel történt,

s még mindig attól vagyunk kiválasztottak.

Edzésnek jó az ima is, gyakorlatnak

ritmusos lélegzetvétel, vagy mozgás,

mindegy is, a Föld melyik pontjáról jön át,

csak legyen különös, látványos szertartás.