Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 252.

252.
A hihetetlen még nem fordult elő eddig,
a hallatlant hallani se szeretném soha,
de látatlanban elfogadom, mit nem láttam,
és az érthetetlen okára nem jöttem rá.
A kifogástalanon nem találtak hibát,
az érinthetetlent nagyon elzárják tőlünk,
példátlanból lesz valószínűleg új példa,
a felejthetetlen nem mindennapi eset.
A tapintatlan igen durva tapintású,
a hívatlan gerinctelen betolakodó,
a fájdalomtalan mintha nem történne meg,
a díjtalannak hiányzik a közfigyelem.
Az arcátlan nem tisztel sem istent, sem embert,
az ártatlan semmilyen ártást nem érdemel,
a kegyetlen nem kaphat kegyelmet a végén,
a szemtelen becsületén folt hátán folt.
A türelmetlen már elunta ezt a verset,
a gondatlan olvasni kezdte hebehurgyán,
a kritikátlannak még e sorok is tetszenek,
elégedetlennek nem tudsz kedvébe járni.
A sorstalannak még a túlvilág is üres,
a hálátlannak nem lehet eleget adni,
a boldogtalan számára te vagy a nyerő,
a nemzetlennek a jövő nemz megoldást.
Comments