Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 259.

 259.

A bizonytalanság okoz-e rossz hangulatot,

vagy a hangulattalanság bizonytalanít el?

Magam alá kerülök-e mélységesen, mikor

belelátok, vagy tettekre ösztönöz életem?

Beletekintve a mélyebb összefüggésekbe,

inkább távlatok nyílnak, minthogy leszűkülnének

a lehetőségek, hogy emberségem gyakoroljam,

mert szélesebb látókörön nézhetem világom:

Kinyithatom az idő szerkezetét afelé,

hogy ne csak a jelenben futó ágait, hanem

múltba mutatót is szétszálazva, rétegekre

bontva figyeljek meg, s a jövő felé ugyanúgy.

Egyből sokkal többre leszek képes: ráterelni

érdeklődésem és kielégíteni jogos

kíváncsiságom: mi történt születésem előtt,

s mi fog, ha már nem közvetlenül szemlélek semmit.

Hanem mai mivoltom révén jutok hozzá az

akkor éltek és majd élők csak rájuk jellemző

tevékenységének eredményeihez, gazdag

emberséget közelítve hűséggel felém.

Ez azonban sok feladattal lát el mostani

erőfeszítéseimben, hogy kiindulópont

jelenem mind teljesebb legyen, megtöltve

nemcsak tudással, de miatta nagy örömökkel.