Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 266.
266.Kijárási tilalom van,
semmit nem lehet kijárni,
sem valami vigalomban
kedvtelve táncot járni.
Szájkosarat tegyél fel, ha
emberek közé merészelsz
menni, s ne kiálts fel: ejha!
ennyit egykönnyen átvészelsz.
Bár már unod, hogy nem tudod,
mikor és hogyan lesz vége,
marad-e magányos zugod
örökös fórummá téve.
Honnét csupán telefonon
vagy számítógépen indul
beszélgetés, nem jön rokon,
szomszéd átszól s napom vidul.
Amennyi emlék feltolul:
megcsömörlés felé járok,
minden jövői terv borul,
megváltott világra várok.
Egyébként meg minden úgy van,
mint a világjárvány előtt,
hetven felé járó dúvad
már rég minden poént lelőtt.
Utóirat:Szájkosarat szarvasmarhák
kapják olyan munka közben,
mikor legelni nem hagyják
őket gazdáik, különben
sosem érnek a végére.
Ritka „szövésű” drótháló,
bénítólag a nyelvére,
mely legelve fűkaszáló,
letépi és nem harapja.
Ilyen rajtunk is a maszkunk:
dolgoznunk valahogy hagyja,
rá éppen azért haragszunk,
mert nem engedi habzsolva
legelni élet só-borsát:
csupán távolról morzsolva
mulatságimázs – botorság.
תגובות