Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 269.
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg/v1/fill/w_88,h_90,al_c,q_80,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_fe02fae5949946d5bc721b3b54f8f8a3~mv2.jpg)
269.
Amint villámcsapás a házunkba ritka,
ritka betegségeknek is az a titka,
hogy terjedni csak egymásra hatásunkkal
tudnak: ne gyújtsd fel a házat, ne sokunkkal
érintkezz, ha idegen vagy! Ily védelem
régóta érvényben volt, nem ma hirtelen
találtunk rá, sőt, sokkal inkább elzárva
telt a történelmi idő, s mióta tárva-
nyitva vidékünk és a lelkünk, hódítás
visszafordultan csap ránk; nincs irányítás,
behurcolt járvány, ellentétes kultúra,
rombolás mutatja, hogy káros e túra.
A mesterségesen felkeltett haladás
nem lehet spontán, mint a kicsi a rakás,
nagyot kíván lelkesedés kifejezés,
bár ott is fájhat az alulra esés,
hanem meg kell ahhoz érni a helyzetnek,
hogy céllal kivándoroljanak edzettek,
mint ahogy Európa-szerte elterjedt
földművelés, ha engedte hőmérséklet.
Ott boldogulj, ahol születtél, de legyen
szellemi kapcsolatod, s ne csak kegyesen
engedélyezett: közvetlen érintkezés
elmék közt mint egykor, s hozama célnyerés.