Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 275.

 275.

Minősítünk és minősítenek minket,

legtöbbször rutinból, meggondolatlanul,

védekezésként szapuljuk a másikat,

az okos ellenvéleményből is tanul.

Úgy vagyunk meg jól, otthonosan magunkban,

ahogy énképünket elménk szolgáltatja,

s megzavar, amikor valaki rámutat:

magatartásunk jövőnket kockáztatja.

Nem szeretünk önvizsgálatot tartani,

mert még valami csúnyaság kiderülhet

rólunk, s hozzászoktunk sötét árnyalathoz,

pedig életünk inkább fényes derület.

Sokkal több jó, mint rossz velünk kapcsolatos,

ha nem bűntudatos alattvalóiság

itatja át fogalmi életünket és

természetes tény az emelkedett irány.

A legmagasabb színvonalra pályázunk,

de kishitűség félelme elrettenthet

tőle, hogy megfelelő időben lépjünk

érdekében, ha álalázat nem enged.

Ezért jó elfogadnunk valós helyzetünk

igaz értékelését, oly besorolást,

mely segít továbblépni új állapothoz,

s lendületet rendelkezésünkre bocsát.