Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 280.
- szilajcsiko
- 2021. okt. 25.
- 1 perc olvasás

280.
A rázós ügyek nem rázzák meg a lelket,
lepereg rólunk az elfogadhatatlan,
mert a botrány leve átjárja a testet,
felháborodásunk szóégető katlan.
Mi régen elő se fordulhatott volna:
születése előtt önvád elsöpörte,
ma már naponta van a képünkbe tolva:
mindenki érezheti, mennyire törpe.
Fel se merül a „hol rontottuk el?” kérdés,
robog velünk a senki nem tudja, hova
futó vonat, s bár néha feltolul az érzés:
„rossz vége lesz”, elnyomja csodáink sora.
Mert a megmagyarázhatatlan kíséri
életünket, még nagyobb számban, mint régen,
ha nem tudjuk hogy működik, de megéri
használnunk, és magyarázatot nem égen,
hanem földön keresünk: fekete doboz
alakjában, tudatlanságra szavazunk.
Amíg nem lehet tudni, hogy mi mit okoz,
mellőzzük inkább és keressük igazunk,
embermivoltunkat őrizve, ápolva,
egyetértésünket belülről érezve,
ami áthatja lényünk, mert az a dolga,
világos fogalmakkal kimondott eszme.