Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 288.
- szilajcsiko
- 2021. nov. 2.
- 1 perc olvasás
288.Régi hazugságnak hosszú az árnyéka,
különösen ha iskolában tanítják,
mint amikor még mindig marad a véka,
pedig a mértéket már mázsának hívják.
Amikor senki nem tudja az igazat,
hamis nyomok nehezítik a kutatást,
ilyenek a félrevezető kulcsszavak,
éltetve ellenségnek kedvező hatást.
Mert nem jöhet elő onnan semmi újság,
ahol nincsen számunkra keresnivaló,
s ha megnevezés is még mindig hazugság,
csak tiltakozás marad: Eb ura fakó!
A téma az utcán hever: fölbe ázott
múltunkról van szó, és éppen rajta járunk,
mert több ezer évek során porrá mállott
sok-sok faszerszámunk és sárfalú házunk.
De a lelkünk elvét mutatja a nyelvünk,
ezt még nem sikerült meghamisítani,
messze vidéken csak nekünk van rá tervünk,
hogy lehet a békét elszaporítani.
Csak a gyökértelen ember marad buta,
de ha ellenáll idegen szolgaságnak,
vígan kiálthatja, hogy Nem oda Buda!
és megtartja országát, világát magának.
