Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 294.

 294.

Mint gátak, zsilipek közé szorított

nagy folyó, úgy halad az emberiségé

is, nem szélesen, kedvére hömpölyögve,

de hatalmi erők kénye-kedve szerint.

Ennek mögöttes elvei uralkodók

minden más eszme fölött: véres harcokban

alakult ki e rend, győzött ma fennálló,

s most meghódítaná lelkek összességét.

Közszellemiség viszont máshonnan ered,

szinte parttalanul működik szabadon,

közvetlen érdekek bár korlátozhatják,

nem alkuszik, inkább feláldozza magát

egyénekben, mint katona családjáért,

hogy ugyanaz folytatódjon a jövőben,

amire őt a hagyomány feleskette,

nem lehet kizárni égi magasságból.

Mert a rostálás, válogatás hamisít,

és már csak magánhaszon lesz jó irányú,

a kiterjedt közösség béna tagokkal,

hézagos képességekkel szolga marad.

Ezért életszakaszokban kell virulnunk

ugyan, de tudás és öröm átzsilipel

alsó és felső folyás tükrén egyaránt

otthonosan mozogva érjük el célunk.