Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 295.

 295.

Gyermekeket jövendő érdemeikért

becézünk, és amikor tényleg elérik

azokat, nehéz leszokni róla, de nem

is kell, mert most meg már a jelenben akar

feléjük jelzést tenni értő közönség,

közeli tudója, élvezője az ő

munkásságuknak és személyiségüknek,

elismerve örök fiatalságukat.

Így maradt Székelyföldön örök Palika

valaki, és már alakul Máramaros

Sanyikája is, amint Szombathely, vagy épp

Mátészalka szintén rendelkezik ilyen

helyi becézett nevű nagysággal, de Pest

vagy Buda se marad le, csak be kell menni

azokba a körökbe, valamilyen jó

szellemiséget ottan megtartók közé.

Jól van ez így, mert a bennfentesnek ható

megszólítással sokkal többet mondunk el

valakiről, mintha érdemeit kezdjük

felsorolni, számos művüket említve.

Ne lexikonok vagy laptopok lapjain

éljünk, hanem oly szeretetközösségben,

ahol drukkolnak törekvésünknek, és mi

meg vissza tudunk nekik segíteni bőven.