Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 326.

 326.

Túllépni az árnyékán egyszer mindenki

megpróbált kiskorában, kérdés, örökre

elrettent-e attól, ha többség ellenzi:

rátaláljon lehetetlenség örömre.

Mármint ha mégis sikerül, amit nem mert

senki eddig felvállalni, oly kihívást

teljesíteni, mit csak ő tudott, mert mert,

feladatként felismerni, magabízvást.

Nemcsak egyénileg, közösségként szintén

lenne ilyen elvárás felénk a világ

rejtelmei, veszélyei és jói szintjén,

mire alig jön válasz: mindenki kivár.

Hogy „minket elkerül, vagy az emberiség

megoldja, máshol, tőlünk távol okozhat

gondot”, ám ott arat diadalt is szintén,

s minket ki- és lemaradás árnyékozhat.

Ne csak feltalálóknak és művészeknek

legyen életelemük ismeretlenből

építkezni, merítkezni, embereknek

idegent ismerőssé tenni merengőn,

hanem mi is minden nap belenézhetünk

a létmező adódó szépségeibe,

mit legtöbbször magunkból eredeztethetünk,

ha megérett megváltó végtelen hite.