Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 326.

326.
Túllépni az árnyékán egyszer mindenki
megpróbált kiskorában, kérdés, örökre
elrettent-e attól, ha többség ellenzi:
rátaláljon lehetetlenség örömre.
Mármint ha mégis sikerül, amit nem mert
senki eddig felvállalni, oly kihívást
teljesíteni, mit csak ő tudott, mert mert,
feladatként felismerni, magabízvást.
Nemcsak egyénileg, közösségként szintén
lenne ilyen elvárás felénk a világ
rejtelmei, veszélyei és jói szintjén,
mire alig jön válasz: mindenki kivár.
Hogy „minket elkerül, vagy az emberiség
megoldja, máshol, tőlünk távol okozhat
gondot”, ám ott arat diadalt is szintén,
s minket ki- és lemaradás árnyékozhat.
Ne csak feltalálóknak és művészeknek
legyen életelemük ismeretlenből
építkezni, merítkezni, embereknek
idegent ismerőssé tenni merengőn,
hanem mi is minden nap belenézhetünk
a létmező adódó szépségeibe,
mit legtöbbször magunkból eredeztethetünk,
ha megérett megváltó végtelen hite.