Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 333.

 333.

Örök igazságként születik mindegyik

igazság, mint isteni rangú fogalom,

s nem történeti szakaszok keretezik:

eszmehidat képez szakadék korszakon.

Ezért nem a semmiből jövünk mi élők

és embernek üdvösen megmaradottak,

megbecsülünk régi hősökről beszélőt

s minden újszülöttet: jövőbe oltottat.

Amint felfoghatatlan végtelenség:

csak megközelítjük, elérni nem lehet,

olyan arculatot mutat emberiség:

ember által felmérhetetlen lelkeket.

Ennek, mint Nap-szélnek, áramában végzünk

egyéni és hadmozdulatokat békés

szándékkal, vagy erőszakban vérzünk,

de csak igaznak lehet örök túlélés.

Ilyen gazdag élet, mint amilyen miénk,

mindig megvolt, mutatják a képességek,

a régi világ nem felelős semmiért,

ami van, mi keltünk minden nehézséget.

A múltban szintén voltak igaztalanok,

örökké ma sem bírjuk igazság nélkül,

eszközből, tárgyból legyünk ismét alanyok,

istenarcot öltvén, s a világ megszépül.