Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 335.

 335.

Bölcsesség mezején sokszínű virágzás,

kívülről tekintve szépséges együttes,

halomba szedhetem belőle csokorját,

közülük melyiket választom, ne sürgess!

Mert az egyikfajta már elszáradóban,

a másik meg még alig kezdett bimbózni,

egyik se mutatja, mi volt, s lesz valóban,

nem teljesen kész árut nem tudsz rám sózni.

Harmadik fajta meg túl élénk színekkel

jön elő, hogy ábrázolja a világot,

e derűs látás tele tévedésekkel

bizonyára, kevés valóságot látott.

Ama negyediket sötét hangulattal

szintén nem kedvelem, hisz a fekete nem

szín, hanem fényhiány, és jó akarattal,

tettel, még éjjel is pótolható elem.

De még amivel minden rendben is lenne,

annak se szabad egyből bizalmat nyerni,

mert titkos, rejtett férges lehet gyökere,

hogy később gyümölcsét nem lehet megenni.

Mennyi kétely merül fel ilyen egyszerű

ügyben, hogy válasszunk eszmét, mint csillagot,

nehéz, hogy életünk ne legyen sorsszerű:

az eszme csillaga velünk, tőlünk ragyog.