Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 356.

 356.

Nem a lázas lázad, hanem fordítva van,

a lázadás veri magasra a lázat,

aki beteg, gyenge, szenved és odavan,

nem fog felfordítani hazát és házat.

Aki lázas, inkább csillapítaná azt,

a forróvérű lázadás lehet véres,

utóbbi félelmes gyűlöletet áraszt,

a lázra avatatlan kezelés méreg.

Lassan halmozódott fel a gyűlölendő,

s a lázadás hirtelen robban ki mindig,

rombolva, mert nem tudják, „mi a teendő”,

hűvös önmérsékletre hiába intik.

Voltak és lesznek szervezett forradalmak,

lázadással álcázták az állampuccsot,

vagy békésen szerezték meg a hatalmat,

kiszélesítve a kört, ki kaphat jussot.

Nem véletlen egyenetlen történelmünk,

megfelelve a változatos földrajznak,

s azért nehéz benne igazságra lelnünk,

mert vannak, kik természet ellen lázadnak.

Mégsem remény nélkül keressük magunkban

az egyetemes embert: jól sáfárkodva

tehetségünkkel, meglátva jövő kútban

mint tükörben szerepünket múltat oldva.