Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 358.

 358.

Csíramentesítéssel kezelt környezet

lett kikiáltva élethez szükségesnek,

viszont szervetlenség kipusztíthat minden

szükségeset élet fenntartásához.

Pedig már megfigyelhetjük apróságok

tevékenységét is, míg a régi ember

csupán következményeikből vehetett

tudást és hasznos igazodást hozzájuk.

Mindkét képességünket becsüljük hát meg,

különben elvesztjük alkalmazkodásunk,

őrizzük meg a sokszínű szervességet,

s kutassuk még jobban a működés mélyét.

Legnagyobb kárt szervetlen műveltség okoz

a hozzáállásban, mintha kiszabadult

volna az ember testi-lelki voltából,

s tudatlan tudósként lebeg a magasban:

hová ismeretei „fénye” emeli,

vagy „fényevőként” szerzi „mindentudását”,

de nem akar leszállni a „piszkos” földre,

hazátlanságát ál-dicsőség terheli.

Mert csak kis lépésekkel lehet haladni.

a bakugrások hamar kifárasztanak,

és árnyékunkat át sem tudhatjuk lépni,

belesimulva a természet gazdagít.