Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 361.

 361.

Az önmagát teremtőt lénynek képzeljük,

nálunknál magasabbrendű oly személynek,

akihez hozzátartozik világunk is,

hacsak nem őmaga a mindenség maga.

De rögtön baj támad eme hacsaknemmel,

ha alaposabban vizsgáljuk értelmét,

hisz teremtett csak rajta kívüli lehet,

másként nem nevezhetnénk azt teremtésnek.

Hogy minek, arra válasz a keletkezés,

de akkor elvész a teremtő fogalma,

s ettől isten nélküli árvává válunk,

s magától létrejövés felfoghatatlan.

Ne firtassuk hát mindezt – vagy van megoldás,

aminek sok próbálkozás tekinthető,

amikor biztosra mondták a teremtést,

igaznak, hogy világunk örökkévaló?

Erről mélyebben nem tudunk gondolkodni,

ezért születtek a felszínes válaszok,

erőnek erejével alátámasztva,

s ellenség lett, aki másként vélekedett.

Például hogy személyiségünk kiemelt

a létezők között, de a lét folytonos

és nem szorul magyarázatra, s nekünk

magunkat építve kell egyre javulnunk.