Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 364.

 364.

Még sokkal híresebb lehetne nemzetünk,

ha egyezségre jutnánk, benne résztvevők,

hogy nem számít bőrszín, vallás és végzetünk,

ha egynyelven közös sorsra vagyunk vevők.

Éppen az emeli eszmei nagyságunk

az összes Föld-régió átlaga fölé,

minthogy annyira külön utakon járunk,

nem ragadunk be sorrendben egymás mögé.

Legtöbbünk előáll valami újsággal,

és ha van hozzá tér, megvalósíthatja,

de azzal is mindenki legyen tisztában,

hogy amint ő mást, más meg őt támogatja.

És ha nincs elegendő egyéni erő,

ne a közösségben keressük a hibát,

örülhetünk annak, akitől jön elő,

nem nyitva tehetség forrásáról vitát.

Mert az köszönhető lehet a családnak,

felmenőknek éppúgy, mint a szorgalomban

jeleskedő kitartó kiválóságnak,

itthon felnőve s próbát téve külhonban.

És ahogy elterjed minden jó a földön,

magas szintről indulva még többet merünk,

helyi ötletekhez adunk tudást kölcsön,

egész gazdagodásával mi is nyerünk.