Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 370.
- szilajcsiko
- 2022. jan. 23.
- 1 perc olvasás
370.Aki szerint a testi öröklés elég
képességeink és tulajdonságaink
magyarázatára, nem gondol az újjal,
amit világra hoz sorra minden ember.
Új söprő söpör, új élmények születnek,
s mire felnövekszünk, annyi benyomás ér,
hogy annak lenyomata különbség
hegyet alkot énünkben, s örömünkre van.
Ezért tudjuk azt mondani bármire, hogy
én másként gondolom, képzelem, csinálom,
s igen nagy előny az egész közösségnek,
hogy ezer közül választhat jó megoldást.
Távol vagyunk értékelésben mindentől,
ami leírással találkozunk róla,
nekünk sokkal többet mond maga a dolog,
gazdagabb, szebb, mint amit mesélnek róla.
De tudunk élni összehasonlítással,
megérezzük mások örömét, fájdalmát,
éppen sajátunk igazít el örökkön,
ha őszintén fogadtuk érzéseinket.
Van az egyéniség mögött közös tudat,
közös nyelven tájékozódunk magunkról
és másokról, innen él személyiségünk
különlegességet másokkal egységben.
