Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 370.

 370.

Aki szerint a testi öröklés elég

képességeink és tulajdonságaink

magyarázatára, nem gondol az újjal,

amit világra hoz sorra minden ember.

Új söprő söpör, új élmények születnek,

s mire felnövekszünk, annyi benyomás ér,

hogy annak lenyomata különbség

hegyet alkot énünkben, s örömünkre van.

Ezért tudjuk azt mondani bármire, hogy

én másként gondolom, képzelem, csinálom,

s igen nagy előny az egész közösségnek,

hogy ezer közül választhat jó megoldást.

Távol vagyunk értékelésben mindentől,

ami leírással találkozunk róla,

nekünk sokkal többet mond maga a dolog,

gazdagabb, szebb, mint amit mesélnek róla.

De tudunk élni összehasonlítással,

megérezzük mások örömét, fájdalmát,

éppen sajátunk igazít el örökkön,

ha őszintén fogadtuk érzéseinket.

Van az egyéniség mögött közös tudat,

közös nyelven tájékozódunk magunkról

és másokról, innen él személyiségünk

különlegességet másokkal egységben.