Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 376.

376.

Hogy kinek milyen mélységű az eszmei

alapozása, mutatja hivatkozás

elődökre, áramlatokra egyaránt,

mert senki sem marad magányos elvkovács.

Már a nyelvhasználat is, a fogalmakkal,

választja az érveléssel vállalt irányt,

az előzmények kezelésével tudhat

rokonszenvet kelteni valami iránt.

Sőt az érdekháló sem mai keletű,

amivel mint háttérrel számolni kellhet,

s ami a jelen törekvést is megszabja:

hogy ilyet ki támogat, s ki az, ki elvet.

Ellentmondásmentességet elméletben

a bölcselet már régóta megkövetel:

kis hiba a kiindulásnál nagyra nő

a kifutásnál, és közben meg kicselez.

S vitapartnert kell meggyőzni, nem magunkat:

hasznos kételkednünk minden tételünkben,

s jobb megoldást hoz, ha elvetjük a régit,

cáfolatot fogadjunk el mindenünnen.

Legfőképp úgy lesz jó a következtetés,

ha nem marad ki semmilyen előzménye,

miáltal átalakulhat a korábbi

ismeret, s gazdagabb tudásban lesz része.