Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 384.

384.

Könnyen belezavarodsz, ha szabályozod,

mihez állj hozzá érzelmi szinten, avagy

elegendő „csak” értelemmel kezelni:

ezt jobb engedni, hogy ösztönösen haladj.

Mert „nem vehetjük fel mindenki keresztjét”,

s „nem tudunk örülni az összes sikernek”,

melyek híre eljut hozzánk: takarékos

üzemmód kívántatik, ily eseteknek.

Ám azt eldönteni, hogy ki a mindenki,

nem igazán tudjuk, sokszor megérinthet

távoli tragédia és hidegen hagy

szomszéd öröme s nem vesszük fel az inget.

Messzeségből inkább értelem hatása,

közelségből az ellenállás érzése

uralkodik el rajtunk, s teszünk miatta,

érte, vagy fordul másra egónk nézése.

Nem lehet erről felállítani törvényt,

ezért lett olyan esetleges világunk,

mert így elvesztettük a vezérfonalat,

mely elvben egyesíti hozzáállásunk:

Midőn meggyőződés tétet lépéseket,

kérve elvetendőt vagy kívánatosat,

mert elménk és szívünk kétséget kizárva

kiáll mellette, mi akkor legfontosabb.