Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 394.

394.

Hegytől-völgytől elvonatkoztatott tájon

egysíkú felszínné silányul a földünk,

s ha nyugalom hatalmaskodik világon,

tetterőt lelkünkbe robbanásig töltünk.

Jó és rossz egyensúlya a természetes,

izgalmak után jöjjön lecsillapodás,

éjszakai pihenés azért szeretett:

felkészít, hogy legyen másnapi tett csodás.

Millió évekig téli álmot aludt

mai nyüzsgéshez képest az emberiség,

s félő: nem tud csökkentésre nyitni kaput,

mert már nagyobbra nőt, mint mi rajta kifér.

Hullámvasút helyett nyugágyat ácsoljunk

kihívást kereső tömegek számára,

befelé nézéssel nyertet tanácsoljunk

hitből: figyelve egymás találatára.

Mert kapni igazi változatosságot

csak gondolati kalandozással lehet,

s teremteni válogatott valóságot

letisztult állapot biztonsága vezet.

Végzetes határok közt élve létezünk

most, de mégis felszabadulhatsz belőle,

ha végtelenséget közvetítő eszünk

lesz nyugodtság ruhájában lelkünk őre.