Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 401.

401.

A játékosság a kedv és a vers megmentője,

ha rossz – de nem tudja igazán, mert való

világunk nem változik, ha agyba-főbe

verjük egymást játékiból, vagy a csaló

rímekkel akarjuk megmenteni üres

gondolatoktól kongó költeményünket.

Igaz, hogy minden játékból a derű lesz

kihámozott, és versszavalat se büntet

unalommal, ha jó ritmus és élénk

képek mentén kalandozhat képzeletünk,

és játékban harcos nem lehet majd félénk,

szép versekből legalább szókincset nyerünk.

Amikor komolyan beköszön az élet,

döntő lehet megelőző felkészülés,

a gyermekjáték gyakorlatok sokat érnek,

fülben csengő mondatokból válasz szűrés.

Évezredek tapasztalata tömörül

a jáccás szinten előadott mesékben,

egysíkú feladattenger szíve örül,

kipróbál hőstettek emlék-énekének.

Ezért minden vers dalol, ha előadják,

– a munka művészet jó kedvvel végezve –

hangszíne, mint illő, lesz halvány, vagy harsány,

ha nem játszma, a tettalap lélekeszme.