Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 402.
402.
A számtan kezdete a mértanból jövött,
előbb tapostuk a rövidebb gyalogutat
ki az indulási hely s a célpont között,
– mint ahogy kanyar nélkül mennek vasutak –
s csak később számoltuk meg, hány lépés a táv,
mennyi időt kíván végigmenni rajta.
És néztük, amint függőlegesen a fák
nőnek: nem vár omlás úgy épített falra.
Madzaggal pontosabban lehet megadni
mestergerenda hosszát, mintha lelépjük,
s inkább egész hordó bort szoktunk eladni,
minthogy adagonként számítva kimérjük.
S amíg a hordóért egyben kell fizetni,
az adagok árát kocsmáros számolja:
divatba jött nem természetben fizetni,
s lehet rakosgatni az aranypénzt sorba.
Attól kezdve minden javunk megszámoljuk,
elosztásra átszámított közös vagyont,
ingatlan s ház öröklésnél osztunk, szorzunk,
modern világ a számokért él-hal, rajong.
A jó egyenesből síkokat csináltunk,
azokból sosem létezett alakzatot,
korábban nem is sejtett világot látunk,
uralnak minket önfejlesztő számszakok.
Comments