top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 426.









426.


Pár éve milyen szép reményekkel voltunk,

tagadhatatlan: sokkal szebb önképet hordtunk,

jövőnk fénysugarai ragyogták arcunk,

meg se kottyant nekünk félvállról vett harcunk.


És hátrafelé is csak úgy tekintgettünk,

elrugaszkodáshoz lendületet vettünk,

mintha csak azért éltünk volna a múltban,

még nagyobb közösség integessen túlnan:


üdvözölve jelenünk kiválóságát,

a történelem messze kiugró ágát,

hol az ember már a világűrbe vágyik,

valóságot élve égigérő fákig.


De közben lemondtunk fájó igazságról:

nem vagyunk mentesek bizonytalanságtól,

hogy mindennek eredete sötét homály,

s erről tudományunk hazugan kotkodál.


Akkor is, ha gyengébbek kedvére zenél,

vagy ha bonyolultan, eszünk gyötrőn beszél,

amit leleplezhetünk kimenetellel:

mit szán részünkre véget csalárd hitellel.


Sokkal inkább kedves lehetne számunkra,

jelen végtelenében számító munka,

a sokakban kiteljesedő társasság:

boldogságosztó isteni hatalmasság.


Ideje már szakadékból visszamászni,

elmulasztottak pótlásától nem fázni,

lemerülni közgondolkodás mélyére,

hol érdek az erény érdektelensége.


A rossz büntetése, hogy meg sem születhet,

a jó jutalma, hogy kéretlenül vethet,

mert ahol emberség egységébe merül,

ugyanott asztalkánk gazdagsággal terül.









24 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page