Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 442.

442.

Üdvözítő életkedvről énekeljünk,

jó sorsunkat igazító szorgalomról,

önmagába visszatérő útra keljünk,

távlatokról magunk rakta nagy halomról.

Világunk nagyszerűségén gondolkodjunk,

milliárd lény körülöttünk nyüzsgéséről,

környezet tisztaságáról gondoskodjunk,

testünk-lelkünk elegendő szükségéről.

Emberségünk lényegét megvalósítsuk,

istenarcot öltötten tiszteleghessünk

természetesség előtt, hogy szaporítsuk,

örökkévalóságba merítkezhessünk.

Tehetetlen szomorúság távozz tőlünk,

telhetetlen nyomorúság ne kisértsen,

kockázatos vásárra ne vigyük bőrünk,

végzett tevékenységünk senkit se sértsen.

Ne légy lusta életedben rendet rakni,

javak közül a legjobbat megkeresni,

magot korán vetni, éretten aratni,

munka sikerét mesterétől ellesni.

Jó mindenkit érdeme szerint kezelni,

lehetőt, ne a lehetetlent akarni,

megérdemelt nyugalomig menetelni,

sértettségeket szeretettel takarni.