top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 488.











488.


Néha rácsodálkozom, hogy miket írok,

nem is írok, hanem örvendek, vagy sírok,

és hogy ha úgy látszik, nem annyira rosszak,

azt nem is én írtam, hanem ez a korszak.


Hogy mi szólal meg, az én felelősségem,

sok van, mi csodálatos földön és égen,

és ezért legtöbbször tehetetlen vagyok,

ha az ég elborul, vagy a föld felragyog.


És e két véglet közt is van gyönyörűség,

szólni kell róla, parancsol élet-hűség,

piciny pont létemre nem velem történik

milliárd esemény, mi embertől fénylik.


Persze mindenre egyformán süt a Napunk,

de csak mi tudjuk, hogy tőle mit kapunk,

nem véletlen láttak benne istenséget,

általa imádhatták a mindenséget.


Gondolkodás lényegünk tovább jön velünk,

általa veteményt a jövőbe vetünk,

minden tettünk következményét aratjuk,

még a múltét is, míg fizetjük kamatjuk.


A legérdekesebb éppen az a viszony,

mi köztünk van, legyen az csoda vagy iszony,

mert egyikre sincs valós magyarázatunk,

vagy szívünk kábul el, vagy lefagy az agyunk.


Mert életünk rövid s hosszú a végtelen,

ahogy evickélünk nyáron és telen,

miközben az idő fölöttünk mosolyog,

azt se tudjuk róla, lény-e avagy dolog.


Meg kell hát róla nyilvánulni, nincs mese,

mit értelmünk kiválaszt, mint vizet vese,

de ezenközben érzelmi tóban fürdünk,

fiatal korunkban hullámzik hajfürtünk.










21 megtekintés

Komentar


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page