Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 514.
514.
Döntés-e a döntés belátott jó mellett,
vagy csak elkerülhetetlenül tett próba,
sosem döntöttünk úgy, hogy akkor nem kellett,
inkább akkor, ha ketyegett a sors-óra.
Legelőbb szüleink eldöntötték, vagy nem,
hogy szülessünk világra embernek lenni,
nem saját akaratunkból vagyunk, hanem
közvetlen családunkat boldoggá tenni.
Népünket korábbi döntés alapozza:
végtelen döntés-sor, mire nem emlékszik,
legfeljebb hagyomány, mi közelebb hozza,
újabban akik a régészetet végzik.
Természetbe simult apró lépésekkel
nem sok gondunk akadt megélni világban,
fejünkben vetített teendő képekkel,
csillagokról olvasott napi naptárral.
Valakik valamikor észbe vehették,
hogy szaporaságunkból mik következnek,
meg kellett fejteni a természet tettét,
ha változott, s máshol keresni, mit esznek.
Egymás szolgálatára lettek tömegek,
ameddig békében intézték dolgukat,
de akik néha háborúról döntenek,
sorstalanoknak hozzák el halálukat.
A döntés-stafétánk lépcsőfutássá vált,
piramis tetejére visszük a sok hírt,
s mert onnan már nem lehet, szövetség sátrát
síkon építjük, osztani bajra gyógyírt.
Comments