Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 532.

532.

Kolozsvár most vidám, zene szól az utcán,

fiatalok nyüzsögnek, jól szórakoznak,

életrevalóságuk örömmel társul,

ittlétükkel gondolatokat okoznak.

Hajdan második legnagyobb magyar város

volt ez, ígéretes jövővel, szépséggel,

a táj gyönyörű, az emberi törekvés

épüléssel járt, rengeteg eredménnyel.

De az országrésznek a természet

nehéz környezetet adott, magas hegyek között

sokféle ember megfért, kellett munkája,

és az együttműködés jól gyümölcsözött.

A határt is védeni kellett szervezett

rablások betöréseitől, adózott

vérével a székely királynak, ország

vezetésnek, így szabad alattvaló volt.

Megvalósult az önellátás, független

szervezetek alakultak, rendtartónak

bizonyultak a közösségek, boldogság

látszott éneken, táncon igaz valónak.

Városunkba aztán tömegek nyomultak,

állami segítséggel letelepedni,

kihasználni kedvező előzményeket,

és uralkodó osztályként terpeszkedni.