Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 629.

629.

Nemzetközi nyelvnek nincsen területe,

népe, amelyhez tartozna, de átível

mindenek felett mára már, és csak ama

témákban, hol egyetemes szintre vitel

a legüdvösebb, hiszen senki sem akar

kárában részesülni, vagy kimaradni

áldásából, ha közösen sikeresebb

a védekezés, vagy a babért aratni.

Mert nem maga a nyelv lényeg itt, hanem

jelentése, a megragadott tartalom,

annak szabályos vagy szabálytalan voltát

kezelni tudja hathatós szabadalom,

mit hasznossága terjeszt el világszerte,

és nem valamilyen csoportérdek hajtja,

sokszor gyorsaság a legfontosabb szempont,

időben közel legyen megoldás rajtja.

Így volt ez az igen régi időkben is,

csakhogy akkor saját ötletként merült fel

a cselekvőkben az újdonság igénye,

nem maradt titokban, agyhullámra ült fel,

úgy terjedt, bukkant fel messze vidéken is,

mert távol egymástól élve, nem érintkeztek,

nem találkoztak önellátó telepek

lakói, mégis munkát ugyanúgy végeztek.

Mi már hírközlő eszközökkel terjesztünk

millió eljárás-leírást, de legjobb,

ha ezeket saját nyelven alkalmazzuk,

azonos szó ritka, fordítás emberjog.