Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 674.

674.

Tudati térképünk a dolgok mögé lát,

vagy olyan messzire, hová el nem ér láb,

s minthogy mindenről képződik lelki képünk,

nem tudatosodik tudati térképünk.

Amilyen alakzatot megtekintettünk

s névvel elkülönült egységet neveztünk,

saját gondolkodásunk kiterjesztheti

oda, hol nem jártunk, vagy elbeszélheti

más számára, és mi is kaphatjuk mástól

és elsajátíthatjuk hasonlításból.

Sőt, látott dolgokat nevük idézi fel,

mint ahogy várt kiscsirke tojásból kikel,

lekottázzuk hangnévvel a dallamokat,

tudatraktár nélkül nem tudnánk oly sokat,

mint amennyit rá se gondolva tudunk,

de ha szükséges, hát mindig előhúzunk.

Jelenre, jövőre ez érvényes lehet,

teremtő elképzelés sikerre vezet,

de ha a mai viszonyokat terítjük

múltra, félő, hogy hamisan kivetítjük

mai szándékainkat, mintha gyökerek

lettek volna, nagy folyók, és nem gyér erek.

Emiatt az elkövetők attól félnek,

szűkülő történelembe be nem férnek,

de tovább lehet elkövetni gazságot,

ha őskorból kitörlik az igazságot,

ahol és amikor nagyúrként hatalmát

Isten fitogtatta s osztott tudás-almát.