Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 696.

696.

Kevesebbet szoktunk bőrünkön érezni,

mint amennyi távolról kerül el hozzánk,

ha messzi földön hallunk népet vérezni,

annak híre csak kis érdeklődést szolgál.

Ugyanígy vagyunk régmúlti történéssel,

azt hisszük, ma már alig van hatása ránk,

ami volt, volt, törődjünk új jelenséggel,

haladva utunkon, a jövő jön alánk.

Pedig szerződések máig érvényesek,

és lassan kiderül: a béke miattuk van,

és hogy honnan fújnak erősebben szelek,

fegyverzet diktálja, mégha nem is pukkan.

És az erőt minden más is bőszen méri,

gazdasági hatalom kerül mérlegre,

s ha szövetségese áldozatát kéri,

nincs már hivatkozás egyéni érdekre.

De azért mégsem megy ez ennyire nyíltan,

sokkal inkább rejtett a lelki befolyás,

jólétedet féltve inkább meg se nyikkanj,

szavad úgyse lesz több, mint üres kotkodács.

Sőt még eddig sem kell elmenni tudásban,

elég elhinni a szózatáradatot

ellenséget látni az eddigi társban,

és megszüntetni hírforrás bírálatot.

Ilyenkor kell tehát nagyon észnél lenni,

minden szereplőben keltve jó szándékot,

minden jó lehetőséget mérlegelni,

hogy önzés rosszabb út, mint a közös célok.