Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 722.

722.
Ha nem is névtelenül tesznek nemzetünk
értékei, szépségei megőrzése
érdekében, akik hűen felvállalják,
hogy ne csak napok múltának idézése
legyen a gondjuk, hanem magyarságunknak,
emberségünknek emlékmű állítása
közben életre keltsék és elevenné
tegyék hagyományainkat, mert tanítvány
sereg veszi őket körül, akik maguk
módján felfogva, terjesztve mester-igét,
eljutnak tekintélyes számú emberhez,
de áttörést általános szinten eddig
még nem érhette meg egyik ilyen nagyság,
eszme-fáklya hordozó, s pótolhatatlan
tudást végül magával sírba vivő se.
Maradnak utánuk szerencsére könyvek,
hang- és képfelvételek immár, de oda,
az elemi-, közép- és felsőszintű
oktatásba nem kerülhetnek be, csupán
önkéntes áldozatvállalók többlete,
törekvése juttathat hozzá fiatal,
érdeklődő, jövőjüket múlttal együtt
tervező, lélekben kiteljesedőket.
Ennek okát olyan homály fedi, melyet
már elkezdett feloszlatni mindegyikünk
adó-támogatását kezelők köre,
ugyan miért nem érjük el végre, hogy azt
tegyék középpontba, ami nekünk legjobb?
留言