Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 722.

722.

Ha nem is névtelenül tesznek nemzetünk

értékei, szépségei megőrzése

érdekében, akik hűen felvállalják,

hogy ne csak napok múltának idézése

legyen a gondjuk, hanem magyarságunknak,

emberségünknek emlékmű állítása

közben életre keltsék és elevenné

tegyék hagyományainkat, mert tanítvány

sereg veszi őket körül, akik maguk

módján felfogva, terjesztve mester-igét,

eljutnak tekintélyes számú emberhez,

de áttörést általános szinten eddig

még nem érhette meg egyik ilyen nagyság,

eszme-fáklya hordozó, s pótolhatatlan

tudást végül magával sírba vivő se.

Maradnak utánuk szerencsére könyvek,

hang- és képfelvételek immár, de oda,

az elemi-, közép- és felsőszintű

oktatásba nem kerülhetnek be, csupán

önkéntes áldozatvállalók többlete,

törekvése juttathat hozzá fiatal,

érdeklődő, jövőjüket múlttal együtt

tervező, lélekben kiteljesedőket.

Ennek okát olyan homály fedi, melyet

már elkezdett feloszlatni mindegyikünk

adó-támogatását kezelők köre,

ugyan miért nem érjük el végre, hogy azt

tegyék középpontba, ami nekünk legjobb?