Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 740.

740.

Hogy mi az élet, ezt kevesen kérdezik,

vagy inkább: teljes mértékben nem kutatják,

elegendő nekik, hogy a sejt lélegzik,

a megoldást részterületekre adják.

Egy bölcselő rájött: minden rész külön gép,

de hogy mi teszi élővé és egésszé,

mi az élettelenhez képest különbség,

ahol lélek szerepe nemcsak az észé,

kevés választ kapott kérdés súlya miatt,

de a próbálkozások száma egyre nőtt,

sok vizsgálódó a szellemtől megriadt,

annak befolyása mutatott eredőt.

De nemcsak életjelenségekre nézve,

hanem anyagösszetevők okán,

összekapcsolódásuk úgy hozza létre

a lehetőséget: ésszerűség fokán.

És ekkor már a kristály is életminta,

vagy részecskék meglepő mindentudása,

már kétséges is, hogy kileng-e az inga,

egyik végpont élő, másik halott háza.

Isten rejtőzik minden gondolat mélyén,

mert nélküle nem lehet semmit se tudni,

ott vagyunk balján balgán vagy jobbján békén,

mert előle nem lehet semmit eldugni.

Eddig jutva visszafordulhatna eszünk,

hisz’ eljutottunk a tudás határáig,

sokkal okosabbak attól már nem leszünk,

ha egy-egy sejtésünk bizonyossá válik.

Új ötleteinket korszellem sugallja,

mert busásan megtérül a ráfordítás,

a néptömeg mint kacsa nokedlit falja,

mennél nagyobb léptékű az önámítás.