Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 742.

742.

Közeli és távoli történéseket

helyesen kell értelmeznünk hatásukban,

s nem arról van szó, hogy jártunkban-keltünkben

valami tudomásunkra jut, felbukkan,

hanem minden ránk zúduló csatornán át

ömlik „az egyedül üdvözítő” mondás,

nekünk kell kiválasztani a helyeset

javaslót: jófelé tereljen a kondás.

Régen csak az ehetőt és ehetetlent

kellett megkülönböztetni, a mérgezőt

elkerülni nézetben és életmódban,

méhként kiválasztani virágzó mezőt,

szorgalommal termővé tenni a földet,

hol boldogságot tudunk összehordani,

szaporán sokasodni Biblia szerint,

s utódunk minden jóra megtanítani.

Mostanra viszont itt dörömböl az ármány

a dobhártyánkon belülről, megtévesztett

valóságban fürösztött lelkünk ártatlan

tétovázik, mint ki útvesztőbe veszhet.

Tudatlan vezet tudatlant, de nem tudja,

hogy ő is megvezetett, hogy fellépése

helyi látszatra alapozott, de célja

valahol messze nagy haszon elérése.

Ekkor nagy szükségünk van a bizalomra,

lépcsőzetes fokozatban egymás iránt,

de úgy, hogy oda-vissza menjenek a hírek,

közösen lássuk az igazi jó irányt.