Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 757.

757.

Vallásalapítót közfigyelem képez

már a kortársaktól, s utólag még inkább,

mert általa az ember olyasmit érez,

mi megfejti létünk legrejtettebb titkát.

Hogy a lelki erő legyőzi bajaink,

s közvetíti felénk életünk áldását,

merre menni hasznos, tanítva arra int,

boldogságra nyitja hit-szemünk látását.

Mert a tiszta víztől is megrészegülünk,

ha a józanság terem szép gyümölcsöket,

már itt Isten jobbján mennyországban ülünk,

vágyunk beteljesül, ha jó elvet követ.

Életre kelünk káros szendergésünkből,

sallangot levetve fényfürdőben állunk,

megszabadulunk el nem követett bűntől,

tiszta viszonyokkal jön el új világunk.

S ahogy terjeszteni kezdjük e sok szépet,

előbb lelkesedést tapasztalunk szerte

földkerekségen elérve minden népet,

mert a szívük nyitott üdvözítő szerre.

De aztán fellépnek hatalmi károgók,

mert ők más úton-módon diktálnak rendet,

megfélemlítéses üldözésbe fogók,

elvágni a reményt, mit az új hit keltett.

A tanítást pedig úgy átalakítják,

hogy rá sem ismersz már az eredetire,

császárhűt mondanak, tudás helyett scitát,

s fel kell esküdnöd a garantált semmire.

De mi ragaszkodunk a bevált recepthez,

ahogy feltámadunk alvó hamvainkból,

ami embertelen érdekkört keresztez,

Napbaöltözöttet repít arany hintón.