top of page

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 768.









768.

Nem nagyon keressük, kinek nyomán járunk,

kinek lábnyomát tapossa a lábunk,

és most nem az eszmeiségre gondolok,

de a földre, hol az út por, sár vagy homok.


Bár aztán igyekeztek kővel kirakni,

ahogy egyre szebb házakban kezdtek lakni,

mert hol padló képez színes mozaikot,

a táj is széppé vált, gondoztak pázsitot.


És hogy a gazdagok hintót használjanak,

kikövezett úton lovak szaladjanak,

arra is volt már elég pénz és képesség,

hadi célra épült, tévedés ne essék.


Mert előtte csak a folyókat használták,

árut s személyt szállítva a vizet járták,

s ha nem volt eléggé mély vizű a patak,

duzzasztásra tettek gyakorta gátakat.


S hogy a sekély vízben is jól haladhasson,

ingatag csónakok úsztak lapos hason,

rövidebb úton amit spóroltak vámon,

révésznek fizették szakasz számadáson.


Ma már elképzelhetetlen nekünk mindez,

hogy a vízimérnök műszer nélkül szintez,

és egész hegyeket hordtak össze gátnak,

közben szép arculatot adva a tájnak.


Ma a felszínen is alagútban futnak

vonatok, úthoz zajvédő falak jutnak,

ma ember szemére „nincs időm” von ködöt,

elrohan amellett, hol rég’ gyönyörködött.

21 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg