Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 771.

771.

Jelenből növesztünk gyökereket mélybe,

elmúlt időkbe, megtörtént események

következményeként, és eszmeiségbe

torkollt mindahány: nyomai létezésnek.

A kézzelfogható is úgy van feltárva,

fogalommal értelmezzük a találtat,

esetét felírjuk figyelmünk falára,

egyikből valóság lesz, másik csak áltat.

Igen könnyen jutunk hamis eredményre,

és ezt kihasználják a történetírók,

pár nemzedék látszik visszaemlékezve,

gazdálkodásból meg csakis a kirívók.

Családi felmenőkről nem cselekedet,

hanem inkább jellem, mi soká őrződik,

s minthogy minden ember utánozni szeret,

utókor tettmódot emleget elődig.

Ám az igazi nagy tettel szereplőket

nemzeti szinten szoktuk nyilvántartani,

népességcsoportot hűen megőrzőket

ünnepelni: lelkünk beléjük mártjuk.

Ezért a testi öröklődés kutatás

manapság csak szerényen kiegészíti

saját hagyományunkat: oly kutat ás,

megmért vize múlt-szomjunk bátran elégíti.