Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 776.

776.

Életünk állandó körforgásra épült,

maga a létmód látszólag különböző

létezés-alakok kavalkádja, tényleg

viszont egymásból egymásba keletkezés.

Olyan elemi egyesülés alapján,

amit csak nemrég fedezett fel az ember,

amikor már az anyag mélyére kémlelt,

összeállt valóság, mint cseppekből tenger.

Egyre messzibb s parányibb mértékkel mérve

kiterjedve végtelenség irányába,

de ott is értelmezendő szerkezetet,

sőt, az értelmünket kölcsönzőt találva.

S ha elcsodálkozunk bonyolult világon,

ahogy megismerjük, meg is rettenhetünk

magunktól, hiszen mi ugyanabból vagyunk,

ráadásul tudni véljük, hogyan vegyült

a semmi és a nem semmi valamivé,

keletkezett sok csillag, élet és értelem,

vált otthonunkká természet és közösség,

lett meghatározó négy irány és elem.

Meg kétértékűség: igazság s hamisság

úgy eluralkodott rajtunk, hogy vizsgálat

nélkül szajkózzuk valamelyiket folyton,

mintha jogos lenne szeretet s utálat.

Szegény ember vizével: szavakkal főzünk

gondolattá érzékszervi adatokat,

a víz vérré, azaz képpé válik bennünk,

s még be kell vonnunk e közlésbe másokat.