Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 784.

784.

Szenvedély és hivatástudat legjobb, ha

háttérben húzódik meg életünk során,

nincs kimondva, nincs róla szó, mégis erős,

eleven és élénk, elrejtett hozomány.

Vagy inkább jól kiérdemelt hajtóerő,

nem tudatosítva, de nem öntudatlan,

hanem rátalálás az igazi útra,

melyről letérni nem lehet: mélyút katlan.

Érdeme abból sejlik művelőjének,

hogy merte lecövekelni magát ahhoz,

amiről nem tudhatta, hogy legjobb, csak azt

érezte, hogy jó: egész lénye magasztos.

Mint mikor kiválasztol igazi kedvest,

egyből érzed, hogy vele lehet legjobb az

élet, pedig előtte hasonló se jött

feléd, mégis meggyőz pillanat: és bomlasz.

Hiszen igen könnyen juthatunk tévútra,

szüntelen kereső hontalanná válván,

mintha minden sínről kisiklik vonatunk,

úttalanul járva, nem megszokott járdán.

Talán a szabadság a legjobb receptje,

hogy valahogy biztonsággal irányuljunk

a jövőnk felé, sem szülői korlátot,

se mást ne érezzünk, bármi után nyúlunk.

Nem tévedéstől kell félni tehát, hanem

attól, hogy kimaradunk életizgalmak

áradatának élvezetéből, soká

tétovázván, s nem lesz dallama a dalnak.